Természetgyógyászat kontra modern orvostudomány – Rivalizálás vagy partneri viszony?

Van, aki csak a természetes módszerekre, van, aki csak az orvostudományra esküszik. Vagyis ez a téma eléggé megosztó és sokrétű. Ahhoz azonban, hogy jobban lássuk, ma hol tartunk ezeken a területen, érdemes időben egy kicsit visszatekintenünk.

Kezdetben a gyógyítás megfigyeléseken, a tapasztalatok összegyűjtésén és bizony sokszor az életekbe kerülő kísérletezéseken alapult. Az emberiség történelme folyamán több ezer év alatt hatalmas mennyiségű ilyen tudás halmozódott fel, írásban és szájhagyomány által. Leginkább Kína, Tibet, az arab országok, India, valamint Európa bizonyos országaiból maradtak fenn ezek a pótolhatatlan kincsek. Évszázadokon át az egyetlen esélyt a betegek gyógyulására ezek a népi gyógymódok jelentették és ezeket a módszereket használták az adott korban orvosként tevékenykedők is.

Mi történt mára az orvostudománnyal és a természetgyógyászattal?

Az orvostudomány (nyugati, modern, hivatalos orvoslás) lépésről lépésre fejlődött és alkotta meg saját terminológiáját, kompetenciahatárait és módszereit, de igazán kiugró fejlődést az 1900-as években ért el. Megjelentek a képalkotó módszerek, a sebészet fejlődésével megtörtént az első szervátültetés, oltóanyagok előállítása stb.. A kémia és fizika terén történt felfedezések a gyógyszeripar gyors és kiugró térhódítását vonták maguk után.

Mindezek háttérbe szorították a természetes gyógymódokat, azokat elavulttá nyilvánítva, ugyanakkor annak minden addigi eredményét, tapasztalatát felhasználták. Például a gyógyszeripar a gyógyszerek előállításához, 60-70%-ban gyógynövények kivonatait, alkotóelemeit használja fel vagy annak ismeretében létrehozott szintetikus anyagokat.

Ne essünk a szélsőségesség hibájába!

Amikor egy új irányzat lép színre az élet bármely területén, hajlamosak vagyunk eleinte átesni a ló túloldalára, majd csapongunk a szélsőségek között, de idővel beáll az egyensúly. Jelenleg a szélsőségek között csapongó időszakot éljük, de már kezdünk közelíteni az ideális, egyensúlyi állapothoz.

– Vannak, akik csalódtak a modern orvostudományban, teljesen elutasítják azt és minden egészségügyi problémájukat kizárólag természetes gyógymódokkal – sajnos, gyakran kuruzslással is – szeretnék megoldani.
– Mások szerint minden, ami természetgyógyászat, az lényegében kuruzslás, hókuszpókusz, semmi értelme, maximum placebo hatása lehet.

Azt gondolom, hogy a szélsőséges felfogás – vonatkozzon az élet bármely területére -, lényegében fanatizmus és mint olyan, ártalmas. Helyette igyekezzünk nyitottabbak, elfogadóbbak lenni, de mindent kezeljünk egy egészséges fenntartással.

A természetgyógyászathoz is kell végzettség

A természetgyógyászat (komplementer-, alternatív medicina) napjainkban reneszánszát éli. Magyarországon 1997-től került szabályozás alá a természetgyógyászati tevékenység. Fontos azonban tudni, hogy a természetgyógyászat itthon jóval korlátozottabban működik, mint pl. Németországban vagy sok más országban. Hazánkban leginkább mint kiegészítő gyógykezelés alkalmazható az orvosi kezelés mellett. Diagnózist csak orvos állapíthat meg és azt a természetgyógyász nem írhatja felül. A természetgyógyásznak kötelessége is minden esetben felhívni a hozzá forduló páciens figyelmét, hogy feltétlen keressen fel szakorvost is.

A természetgyógyászok egészségügyi szakdolgozók. Az Országos Kórházi Főigazgatóságon tettek alap- és szakvizsgát/vizsgákat, rendelkeznek működési nyilvántartási számmal, kötelező számukra a kamarai tagság (MESZK), a felelősségbiztosítás, valamint a praktizáláshoz, rendelő nyitásához engedély. Minimum feltétel az érettségi, de van szak, amelyet diplomához kötnek, illetve olyan is, amelyhez orvosi végzettség az előírás. Vannak természetgyógyászok és orvos-természetgyógyászok is.

Akik a természetgyógyászat kompetenciáin belül tevékenykednek, de az említett feltételekkel nem rendelkeznek, nos ők a kuruzslók, akiket jobb elkerülni.

Természetgyógyászati szakágak:

Csak orvos által végezhető természetgyógyászati tevékenységek:
– Manuálterápiás eljárások.
– Hagyományos kínai orvoslás.
– Neurálterápiás módszerek.
– A homeopátiát is kizárólag orvosok alkalmazhatják.

Csak szakképesítés megszerzése után végezhető természetgyógyászati tevékenységek:
– Akupresszúra.
– Alternatív mozgás- és masszázsterápiák.
– Életmód-tanácsadás és terápia.
– Reflexzóna terápia.
– Alternatív fizioterápiás módszerek.
– Bioenergiát alkalmazó módszerek.
– Fitoterápia (gyógynövények, apiterápia, aromaterápia, Bach-virágterápia).
– Fülakupunktúrás addiktológiai eljárások.
– Kineziológiai módszerek.
– Szemtréning eljárások.

Mi a különbség a természetgyógyászat és a modern orvostudomány között?

A természetgyógyászatot általában úgy jellemzik, hogy holisztikus szemléletű, betegközpontú és a szervezet saját, öngyógyító képességét használva ér el eredményt. Mindenekfelett álló követelmény a „ne árts”, szempont! Fontos a páciens és a szakember közötti partneri viszony, valamint a beteg aktív részvétele a folyamatban. Személyre szabott, maximálisan figyelembe veszi az egyéni adottságokat. Megfelelő időt szán a kliensre. A holisztikus szemlélet szerint az egészség egy olyan dinamikus egyensúlyi állapot, amely a természettel harmonizál és magában foglalja a testi, lelki, szellemi és szociális jóllétet.

A modern orvoslást ezzel szemben betegségközpontúnak tartják, ahol a beteg lényegében passzív szerepben van és az orvos utasításait hajtja végre. Nem holisztikus szemléletű, a betegségre koncentrál, általában a testi (fizikai sík) funkciókra. Előírt protokoll szerint jár el, a kiváltó okot, a pszichét és egyéb tényezőket kevésbé vagy egyáltalán nem veszi figyelembe, nem igazán személyre szabott. Kevés idő jut egy betegre.

Melyiket válasszuk?

Az eltérések ellenére mindkét irányzatnak megvan a maga létjogosultsága, helye és ideje. Az ideális az lenne, ha a kettő integrálódna egymással.

Akut problémák esetében nem igazán az alternatív gyógykezelésekhez szoktunk fordulni. Gondoljunk csak egy csonttörésre, vakbélgyulladásra, császármetszésre (sebészeti beavatkozások) stb., abszolút elsőbbséget élvez a modern orvostudomány.

Krónikus vagy enyhébb állapotoknál viszont a természetgyógyászat módszerei akár hatékonyabbak és főleg kíméletesebbek is lehetnek, mint a konzervatív eljárások, gyógyszerek. Esetenként ki is váltható némelyik gyógyszer egy természetes gyógymóddal és nem csak kiegészítő eszközként alkalmazható.

Összességében elmondható, hogy valamit valamiért. A természetes gyógymódok lehet, hogy több figyelmet, időt és a passzív betegszerep helyett egy aktívabb, partneri viszonyt igényelnek, lassabban ható, szelíd módszerek, de cserébe sokkal kevesebb mellékhatással kell számolni, mint egy konzervatív terápia során. Esettől, állapottól, személyiségtől is függ, hogy mikor, kinek, melyik szakember, módszer a jobb.

A megelőzés a legfontosabb

A hangsúly viszont mindig a megelőzésen kell, hogy legyen! Ne hanyagoljuk el magunkat sem testileg, sem lelkileg! Ez mindig megbosszulja magát, hiába hisszük azt, hogy ami az ismerősünkkel történt, az velünk nem történhet meg. De, megtörténhet. Ne halogassuk, tologassuk, keressünk kifogást arra, hogy ma miért nem:
-mozogtam megfelelően;
-ettem rendesen;
-ittam eleget;
-mosolyogtam;
-szerettem;
-kapcsolódtam ki, vagyis törődtem magammal.

Tudom, a munka, a létfenntartás terhe napjainkban nyomasztó szintet ért el és így nem egyszerű megvalósítani a fentieket, de minden erőnkkel törekednünk kell rá, mert ha mi nem vagyunk hajlandók lassítani, változtatni, az élet állít majd meg minket. Akik pedig könnyebben megtehetnék, hogy időt, pénzt áldozzanak az egészségük megőrzésére, sajnos sokszor szintén nem érzik a prioritást és esetleg többet foglalkoznak más, számukra fontos dolgokkal, mint az egészségi állapotukkal.

Ne akkor kapkodjunk, fussunk kétségbeesve szakemberhez, amikor már nagy a baj! A saját és szeretteink egészségének megőrzése a legfőbb prioritás kell, hogy legyen az életünkben!

„Az egészségedért tenni a legjobb befektetés!”